Végre ismét egy ember, aki miatt Nyíregyháza a hírekben szerepel, és nem a botrányok között.
Úgy érzem, nem árt, ha itt is megjelentetjük levelét!
Mária honlapja: www.seresmaria.hu
Dr. Sólyom László Köztársasági Elnök úr részére
Budapest, Szent György tér 1.
---------------------------------------
Tisztelt Köztársasági Elnök úr!
Levelemet egy Öntől származó idézettel szeretném kezdeni: ”mindig meg kell gondolni, mi az igazán fontos. Nagy fordulat lehet az életünkben, ha azt keressük, ami valódi szükségleteinket és boldogulásunkat szolgálja.”
Én ezen a fordulaton 2008 nyarának végén estem át.
Magánszemélyként népszavazási kezdeményezést nyújtottam be az Országos Választási Bizottsághoz az alábbi kérdésben:
Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?
Számtalan dolgot tudtam felhozni, ami e döntésem ellen szólt – négy gyermek, a legkisebb akkor még két éves sem volt, szervezett támogató háttér teljes hiánya, földrajzi „elszigeteltség”, hisz nem a fővárosban élek, hanem Nyíregyházán – és még hosszan sorolhatnám. De mindezek együtt nem nyomtak annyit a latba, mint az a belső késztetés, hogy nincs kire várni, cselekedni kell. Lépni kell előre, még ha csak egy nagyon kicsit is, mert folyamatos hátramenetben az ember nem veszi észre, hogy mikor kerül a szakadék szélére…
A döntést egy személyben hoztam meg, hisz tudtam, hogy családtagjaim sokkal jobban szeretnek és féltenek annál, mintsem hogy egy ilyen cselekedetre biztassanak. Éppen ezért nem szóltam nekik sem – csak két hónappal később szembesültek azzal, hogy mibe is kezdtem bele.
Nem sokan adtak nekem esélyt arra, hogy az előírt határidőre összegyűjtöm akár csak a minimálisan szükséges 200 ezer aláírást. De annál nagyobb lett a meglepetés, amikor a négy hónapos aláírásgyűjtés utolsó napjának utolsó órájában átadtam az Országos Választási Bizottság vezetőjének 591.748 aláírást.
A négy hónap alatt több ezer emberrel kerültem kapcsolatba – az utolsó napokban az ország 31 városába utaztam el, és mindenhol ugyanazzal szembesültem: az emberek elégedetlenek, érzik hogy egyre nagyobb a baj, és szinte kétségbeesve próbálnak kiutat keresni. És nem kapnak segítséget „felülről” – pedig milyen jó is lenne bízni abban, hogy az országot irányító gazdasági vagy akár politikai erők látják a kiutat.
Az én kezdeményezésem mondhatni szelepként működött, a társadalom feszültségéből valamennyit elvezetett. Sikerült bebizonyítani, hogy igenis akarjuk a társat látni a másik emberben, hajlandóak vagyunk bízni egymásban, és akarunk együtt cselekedni a közös célok érdekében. Ehhez pedig sem pártokra, sem egyéb szervezetekre nem volt szükség.
Ritka pillanat, amikor egy ilyen összefogás kézzelfoghatóvá válik. Ennek én részese lehettem, és megélhették páran azok is, akik ott voltak velem az OVB-nél február 12-én délután.
Sajnos azonban ez a pozitív üzenet a tömegekhez nem juthatott el. Néhány kivételtől eltekintve a média szűkszavú híradásként kezelte, a jelentős része pedig említést sem tett róla.
Sok tízezer ember csupán az én honlapomon lévő számlálót meglátva döbbent rá, hogy milyen példa nélküli civil összefogás történt az elmúlt hetekben, ami örömmel töltött el mindenkit.
Tisztelt Köztársasági Elnök úr!
Egy egész ország hallgatta Önt az Újév első perceiben. És szerintem sokan meg is értették az üzenetet:
„Önökön legalább annyi múlik, mint a politikusokon, sőt, szerintem több. Önök, a választópolgárok bízzák meg és hatalmazzák fel az állam működtetésére és a helyi ügyek intézésére a képviselőket, akik Önöknek felelősek. Önök ítélik meg tevékenységüket minden választáskor. De ne forduljanak el a politikától a választások között sem. Van lehetőségük a véleménynyilvánításra és a nyomásgyakorlásra, képviselőik ellenőrzésére. De ez csak egy kis része az ország életének és az Önök életének is. Arra kérem tehát Önöket, gondoljunk arra is, ami a mostani helyzetben rajtunk, és csakis rajtunk múlik.”
Ez a gondolat is segíthetett abban, hogy a közel 600 ezer ember eljusson odáig, hogy cselekedni kell – akár egyetlen aláírás erejéig –, és támogasson egy szimbolikus kérdést, aminek a legfontosabb mondanivalója az: tegyünk azért, hogy olyan országban élhessünk, ahol a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak.
Számtalan élmény, tapasztalat halmozódott fel bennem az elmúlt néhány hónapban. Nagyon sokan megtiszteltek bizalmukkal, és megosztották velem a gondolataikat. Tudom mik azok a kérdések, melyekre a tömegek mihamarabb megoldást várnának. Éppen ezért egy személyes találkozásra szeretnék Öntől lehetőséget kapni.
A Magyar Köztársaság elnökeként, ráadásul civil, és emellett „zöld” emberként Ön egy személyben kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Éppen ezért közvetlenül szeretném tájékoztatni az általam elindított összefogás erejéről, valamint az ennek kapcsán tapasztalt, a demokrácia intézményeiben vetett hitem megingásához vezető megnyilvánulásokról.
Zárásként újra az Ön szavait idézem: ”mindig meg kell gondolni, mi az igazán fontos.”
Tudom, hogy az Ön mögött lévő tapasztalat és tudás segíti abban, hogy felismerje a valóban fontos dolgokat. És hiszem azt is, hogy újévi beszédének zárógondolata sem csupán egy gondolat a sok közül: ”A tisztesség hosszú távon megéri.”
Tisztelettel várom a visszajelzését:
Seres Mária
a népszavazást kezdeményező magánszemély
Kelt: 2009. február 23.
Utolsó kommentek